2012. április 28., szombat

20. napi ultrahang

Ez is elérkezett.
Minden rendben. Kezdhetünk.

Stimuláció átütemezve.
Most nem kezdünk csak a 3. napon,
nehogy megint 16 sejtet növesszek. :-)

Bár én annyira nem bánnám,
viszont a hiperstimulációról szívesen lemondok.

Most már csak az 1. napra várunk!

Végre!!!


2012. április 9., hétfő

Ismét halasztunk

3 nap idegbaj után a helyzet eldőlt. Halasztunk.

3 napig barnáztam, most pedig még azt sem.

... de azt mondják mindig úgy jó, ahogy van. Eléggé féltem tőle, hogy ha ennyire nehezen válik le a nyálkahártya, akkor vajon hogy fog felépülni, milyen minőségű lesz. Végülis 9 hónapig tartania kellene.

Szóval jó ez így.

A cypromix is kiürül egy kicsit legalább.
Így lesz egy kis időm a Merckforminhoz is hozzászokni. Amúgy sem tartottam szerencsésnek, hogy stimuláció alatt kezdjünk el emelni.

Száz szónak is egy a vége. Sajnálom a halasztást, de megnyugtat a döntés. Így lesz ez jó!!!

Bár szó se róla, nincs kedvem visszamenni dolgozni, főleg bejelenteni a nagy hírt. :-((((
Lesz min csámcsogni... :-(      Ezt úgy utálom. :-(

... de nem foglalkozok vele/velük!!!!

Betartom a diétát, tornázok, iszom a teáimat .... és főleg ráhangolódok. Nevelgetem a kis sejtjeimet!!!


2012. április 8., vasárnap

Miért nem jön meg????

Kezdhetnénk. Stimulációs lap kitöltve. A gyógyszerek, injekciók feltankolva.

Csak a vérzés nem jön.

2 napja csak barna maszat van. Azt hiszem meg fogok őrülni.

Próbálok megnyugodni, arra gondolni, hogy meg fog jönni. Ma már arwen-tornát is csináltam. Forró vízzel zuhanyoztattam a hasam... de semmi.

Hívnom kellene ma dokimat, de mikoris...? Nem változik semmi.

2012. április 6., péntek

A 2. lombik előtt

Fagyibabánk sajnos nincs. Így újra stimulálni kell.
Leghamarabb novemberben indulhatnánk... de nincs időpont.
Aztán mehetnénk decemberbe... de sajnos nincs meg a pénz.
Halasztás márciusra.  :-(


Január: krónikus szívelégtelenség - gyógyszeres kezelés.

Február: EKG, műtéti labor. Előzetes konzultáció, ultrahang.... és a nagy pofára esés.
              Bal oldali petefészekben 9 cm-es kétrekeszes ciszta.
              Halasztás.

             Jó hír viszont, hogy a galagonya-fagyöngy tinktúra 4 heti adagja megoldotta a szívelégtelenséget,
             így nem kell már gyógyszert szednem. :-)


Március: újabb EKG, újabb műtéti labor. Ultrahang.
              A ciszta még mindig (vagy már megint?) 6,5 cm.
              Fogamzásgátló.

              Rengeteg kérdés: - lehet endometriózis?
                                         - műtét? szükséges vagy sem?
                                         - ha műtét: - 6 hónap halasztás + műtéti kockázat, csonkolt petefészek


Adunk egy esélyt a fogamzásgátlónak és biztos, ami biztos napi 3 csésze cickafarkfűtea.

Kontroll április 4. 
SIKER!!! A ciszta végre megszökött.
Egy egész szikla esett le a szívemről!
Inzulin-rezisztenciára gyógyszercsere.

Most már csak meg kellene jönnie. Már türelmetlen vagyok!!! ... de boldog!

Visszaemlékezés röviden

1. lombik

Csak azoknak, akik az "intim" részleteket is bírják!!!

Mindent megterveztem, menetrend szerint ment minden.
Mindent betartottunk, amit kellett. 
Munkában túlhajszoltság.
Teljes átszellemülés.

Imádtam ezt az egészet minden nehézségével. Sok-sok probléma lépett fel, de nem voltam hajlandó rossz ómennek tekinteni semmit.

Punkció: 16 sejt. :-) 
Még aznap hiperstimulációs tünetek, irány a kórház, fájdalmak, félelmek. Életem leghosszabb éjszakája volt.

Másnap: 16-ból 11 érett sejt. 6 megtermékenyül.
Beültetés. 2 embrió maradt, így ők költöznek be. Az 5. házassági évfordulónkon. 
Még soha olyan boldog nem voltam, mint akkor.

Sokat "beszélgetünk" és ismerkedünk egymással. 4 napig éreztem a jelenlétüket, legalábbis az egyiküket biztosan. Nem fizikailag. Éreztem a jelenlétét.

Aztán egy nagy ürességre ébredtem, reggelre a hasam is összehúzódott... Éreztem, hogy baj van, de nem voltam hajlandó tudomást venni róla. Kitartottam fejben az utolsó pillanatig.

Aztán bekövetkezett a legrosszabb. Enyhe szivárgás... negatív hcg.

 Amikoris tudatosult bennem, hogy már nem élnek, de még a hasamban vannak. Annyira felizgattam magam, hogy egyetlen csepp vér nélkül egyben távozott minden, ami bennem volt. Éreztem, hogy csúszik ki valami... ott tartottam a kezemben őket.. Azt hittem kiszakad a szívem a helyéről.