ultrahang. 12. hét

Elég érdekes és fárasztó nap volt a tegnapi.

Reggel vérvétel éhgyomorra. Hozott reggeli első vizelet - ami nagyon opálos. Emiatt eléggé aggódtam.
Megkérdeztem a vérvételen, hogy ez mitől lehet. Azt mondták több minden okozhatja, de a legvalószínűbb, hogy a baba rajta fekszik a húgyvezetéken és elnyomja azt, így pang a vizelet. Beavatkozást, kezelést szinte soha nem igényel.

Ez persze tökéletesen nem nyugtatott meg. Délután lejártam a lábam a vizelet-eredményért (csak szerdán lett volna rendelés - én biztos nem várok addig!). Szerencsére negatív. :-)

Vérvétel után kicsit rosszul lettem. Gyorsan ittam egy tejes kávét cukorral. Az használt.

Átmentem uh-ra. Összefutottam egy ismerős házaspárral. Ők is ugyanahhoz a dokihoz járnak, akihez én jöttem. Így együtt töltöttük a következő 2 és fél órát. Nem voltam mérges a várakozás miatt, mert annyian voltak, és akaratán kívül várakoztatott meg minket. Csak már nagyon éhes voltam, az ismerősék meghívtak egy kis kekszre, ami életet mentett. :-)

Aztán bejutottam a vizsgálatra. A doki nagyon aranyos, szimpatikus.
Alig tudott megvizsgálni minket, mert a kis drágám annyira kapálózott, rúgdosott, egy pillanatra meg nem állt volna. :-) Mondta is a doki, hogy naaagyon aktív. :-) Gondoltam magamban, hogy biztos éhes, olyan mint az apja, hisztizik, ha üres a poci. :DDDDD

Most egy nagy monitoron tudtam nézni mindent. Nagyon élveztem.

Minden rendben van! :-) Jól van az én kicsikém. Nagyon boldog vagyok!!!! :-)

Bár még nem biztos, de talán kislány. :-)

12. hét

Újabb nagy mérföldkőhöz értünk.

Ez óriási dolog. Ma papírforma szerint is betöltöttük a 12. hetet.
A régi dokibácsink ajánlott nekünk egy új orvost. Holnap megyek hozzá. Kíváncsi vagyok. Remélem beválik, mert ha nem, akkor nem tudom, hogy kit fogunk választani.

Amikor felhívtam telefonon, az egyetlen kérdése az volt, hogy hány éves vagyok. ...? Vajon ez miért fontos? Azóta ezen gondolkozom.

Holnap uh. Már nagyon várom.
Kicsit bízom benne, hogy talán kiderül, hogy kislány vagy kisfiú lakik-e a pocakomban.

diabetológia ...

Tegnap elmentem a diabetológiára.

Elhagyhatom a merckformint. :-)

Eredeti terv szerint a második trimeszterben napi egy szemet még szedni akartam, el is döntöttem, hogy ebből nem engedek(!!!), de ... megnézegettük az összes korábbi leletet, számolgattunk...

és a főorvosnőnek igaza van, nálam csupán a cisztákra kifejtett hatása miatt írták fel (eredetileg) a meforalt. A cukor eredményem mindig tökéletes volt, az inzulinértékeim pedig gyógyszer nélkül is csak alig lépték túl a felső határt (olykor csak néhány tizeddel), így a gyógyszer a cukor és inzulin miatt teljesen indokolatlan, a petefészkek pedig ilyenkor pihennek.

Szóval meggyőzött. Bár azt mondta, hogy egyik napról a másikra nyugodtan elhagyhatom a gyógyszert átmenet nélkül, de szerintem, ha hetek alatt szokta meg a szervezetem a teljes adagot, akkor talán leépíteni sem kellene ilyen gyorsan. Így hát úgy döntöttem 2 naponta csökkentem az adagot.

migrén...?

10. hét

Napok óta pokoli meleg van. Már úgy élek, mint egy vakond. Ablakok bezárva, redőny lehúzva, estére már egyáltalán nincs levegő. Már nagyon nehezemre esik a sok fekvés, de betartom. :-(

Egyik reggel próbálok felülni, mire az egyik ér a halántékomnál hatalmasat hasít a fejembe. A fejemhez kapok, feljajjdulok. Eltelik 1-2 perc mire kiáll a fájás. Felállnék, de újra kezdődik. Az első bevillanó gondolatom: sztroke??? Ijesztő, ismeretlen fájdalom. Ahogy telnek az órák, újra és újra megismétlődik, egyre erősödik, csak most már görcsöl is az az 1 ér. 

Így telik el 3 nap. Aztán egyszer egy pillanatra kinézek a redőny alatt az erős fénybe, a szemem előtt egy folt jelenik meg, de ahogy telik az idő, ez nem múlik, hanem egyre nagyobb, már csillogó szélű négyszögekből áll az egész jobb oldal, nem látok tőlük. Ijesztő, egyre terjed már fent és lent is csak ezek cikáznak. Nem látok tőlük. Hosszú percek telnek el így mire enyhülni kezd.

ultrahang. 9 hét és 5 nap

2012.07.10.
Már rutinosan indultunk a következő uh-ra. "Hajnali" ébresztő, reggeli + gyógyszerek, hüvelykúp és a hozzátartozó procedúra (min. fél óra fekvés) után irány a Kaáli. Persze rohanunk mint mindig. :-)

Apa kitesz a kórház kapuban és én besétálok (beesek a megadott időpontra), addig Apa parkolóhelyet keres és utánam jön. Húúú, beértünk. :-)))) Néhány perc várakozás után betessékelnek a vizsgálóba.

Ülök a vizsgálóasztal szélén várva a mi drága dokibácsinkat, elmesélem az én apróságomnak, hogy mi fog történni (ahogy szoktuk), hogy ne ijedjen meg. Amikoris a férjem jelenik meg mellettem, az asszisztensnéni beküldte... oooohhhh. Hát ez bizony iszonyú ciki lesz.....!!!!    Hüvelyi uh ..... Apa jelenlétében....

Hát úgy is volt. Áldottam az eszem, hogy egy kis könnyű ruhát vettem fel, ami még nagyjából takart is.

A lényeg viszont, hogy a mi kis apróságunk jól van, hatalmasat nőtt, 31,5 mm, és jár keze lába, meg sem áll. Legalábbis addig, amíg méregetik. Apa teljesen fel van ajzva, az ő apró pöttöme, hogy kalimpál,.... amíg el nem kezdenénk videót csinálni,... addigra ugyanis elaludt. Így hát én lemaradtam a műsorról, de sebaj, legalább Apa láthatta. Végülis megérte ez a cikis vizsgálat. :-)

Csatolok egy fotót is:

Ui: - az utrogestant két hét alatt leépítjük és elhagyjuk.
     - és a mi drága dokibácsink utunkra bocsátott minket, elengedett a Kaáliból. Ez nagyon jó hír és persze      nagyon boldog vagy, ez egy óriási mérföldkő.... de mi lesz velem a dokibácsink nélkül.