hosszú hétvége orvosi felügyelettel

Péntek reggel.
Nagy dilemma... mit csináljunk?

Tünetek nélkül ébredtem, ami nem új dolog. Minden reggel eddig így indult, aztán délután elkezdett rohamosan romlani a helyzet. Mintha valamivel jobb lenne a magnézium-citráttól, mint eddig, de ez lehet, hogy csak pillanatnyi állapot. Péntek van, hosszú hétvége jön. Szóval úgy döntöttünk nem várunk, bemegyünk a kórházba. 

Mint kiderült a dokim épp szabadnapját tölti. Már mindegy, akkoris elindulunk. Lesz, ami lesz.

2 és fél óra alatt sikerült egy ultrahangot és egy vizsgálatot összehozni. A doki egyáltalán nem volt szimpatikus, de sok jót olvastam róla és tulajdonképpen aranyos volt. Már mikor megláttam a nevét az ajtón megnyugodtam.... jó kezekben vagyunk.

A dokibácsi megnézte az uh. leletemet: minden oké! Nagy változás nem volt rajta hétfőhöz képest, szerencsére, csak a kis apróságom lett nagyobb. :-)

Megbeszéltük a panaszokat, megvizsgált. 

Az ítélet megszületett:

A méhszáj teljesen zárt, rendben vagyunk, de a tüneteim aggasztóak, főleg a lombikos előzmények miatt. Ezért egy infúziós megtartó kezelésre benttart.

Ekkor pokolian kellett volna éreznem magam, de inkább megnyugodtam. Azt hiszem ez volt az egyetlen dolog, ami most kielégítette a vágyaimat. Úgy éreztem, mindent megtesznek értünk. Örültem neki. Már csak azért is mert ekkorra már megint kezdődtek a szokásos tüneteim.

A kórházi ellátás borzalmas, a körülmények iszonyatosak, az orvosok olyan kevesen vannak, hogy az osztályra szinte csak vizitkor jutnak fel. Szerencsére jó helyem volt a körülményekhez képest, a főorvosi szobákkal szemben. Négyen voltunk egy kórteremben, aranyosak voltak a szobatársak. Mindhárman a második babájukat várták, sokat tanultam tőlük. :-) Kicsit meg is nyugodtam. 

Pénteken kaptam 1 nagyobb dózisú infúziót. Szombaton már csak gyógyszert, de 3x1 magnézium-citrátot írtak ki, aki persze tudtam, hogy kevés lesz, még délelőtt meg is emeltem 3x2-re. Orvos ugyan nem volt, akivel meg tudtam volna beszélni, előzőleg telefonon a dokim azt mondta, hogy ennyire nyugodtan emelhetem, hát így tettem. Tökéletesen nem oldotta meg a problémát.

Vasárnap...

végülis hazaengedtek. Még egyszer megvizsgált (ekkor már a saját) dokim, minden rendben van. Valószínűleg ilyen alkat vagyok/leszek (magas és -szerinte- vékony), kicsit hamarabb és intenzívebben érzem a szalagok nyúlását, mint a nagyátlag. Nem kell tőle megijedni. Próbáljak meg sokat feküdni, főleg, ha igényét érzem.

Aztán mikor hazaértem és megláttam a hasam a tükörben, minden világos lett. Akkkoooorát nőtt a hasam. Igazából az a csoda, hogy csak ennyit éreztem abból, hogy nő. :-)

Mit csináljak?

Az új magnézium (Magnesii citrici) birtokában teljesen jól indult a nap.

Megreggeliztünk kb. 9-óra környékén, hozzá bevettem az 1 szem magnéziumot, mert ugye a dobozon 2x1 szem van írva. Gondoltam megpróbálkozom ezzel a dózissal, esetleg még +1-et beveszek délben.

Az öröm sajnos nem tartott sokáig. Még 11-óra sem volt, amikor nagyon erősen el kezdett feszíteni a hasam. Ahogy szokott kb. köldöktől lefelé az egész alhasam mintha szét akarna szakadni. Kihúztam délig. Ekkor bevettem még egy szemet. Ettől helyre jött.

Közben elértem a dokit, aki azt mondta, hogy feltétlen látni akar ilyen tünetekkel, de ha megoldja a magnézium, akkor minden oké. Szükség esetén emelhetem az adagot 4x1-re vagy akár 3x2-re is.
Örültem, mert ekkora már nem volt semmi bajom. Nyugtáztam magamban, hogy minden rendben.

Persze kb. 2-2,5 óra elteltével már elölről kezdődtek a hasfájásaim. Ismét bevettem 1 szemet, de most már nem múlt el tökéletesen a feszítő érzés, azt nem mondanám, hogy fájt, de éreztem. Ehhez ráadásul párosult még egy nagyon enyhe menstruációs görcs is. Később elkezdett fájni a derekam, ami persze a rossz pozíciótól lehetett, de nem kicsit idegesített. Ekkor megittam még egy kalcium-sandoz-t.

Vacsi mellé pedig már 2 szem magnéziumot vettem be, ami elég nehezen hatott, de addigra már persze este fél 8 volt. Járt az agyam, hogy bemenjünk a dokihoz vagy se.

Végülis abban maradtunk, hogy reggel meglátogatjuk a dokibácsit, de persze most az égvilágon semmi bajom, kicsit talán nehezebbnek tűnik a hasam, de lehet, hogy csak többet ittam. Viszont délután már csak busszal tudnék menni. Fogalmam sincs mit csináljak.

Nem tudom eldönteni, hogy ez normális-e vagy sem.

Bár ennyi magnézium mellett a 15. héten nem hiszem, hogy jó ez így. :-(

hétfő - irány a kórház...???

A sztori valamikor szombat délután kezdődött.
Bal oldalon egy pici pontba bele-belehasogat... Folyamatossá válik.
Egyfolytában hasogat, szúr, nyom... olykor-olykor néhány másodpercre, néhány percre kihagy.

... biztos csak a szalagok nyúlnak... de csak egyetlen pici ponton??? - nem tetszik, de még nem aggódok.

Vasárnap.
Ez folytatódik tovább. (Ráadásul még pihenni sem tudtam, valamikor délkörül ültem le először). :-(
Újabb tünet párosul. Alulról mintha kést szúrnának belém. Csak 1 pillanatig tart, de ijesztő.

... biztos felfáztam.... de most voltam a védőnőnél, nem volt semmilyen gyulladásra utaló jel.

Újabb "késszúrás", majd újabb, estére elég sűrűn jöttek.

Para indul!!!

Hétfő.
Szerencsére nagyjából végigaludtam az éjszakát. A "késszúrkálások" megszűntek, talán 1-2 volt, de az is tompa.
A baloldali hasogatás megmaradt, bár csak ritkán fordul elő, de egyre nagyobb területen, már nem egy pont, hanem egy folt. Később elkezd görcsölgetni az a folt. Napi 3x2 MagneB6 mellett nem igazán kellene görcsölnie.

Telefonálok.
Védőnő, orvos, rendelőben beszélek egy szülészeti asszisztenssel.
Utasítás: - figyeljük, ha nem múlik, akkor irány a kórház.

1 órakkor elindulunk. A dokim sajnos szabin van, de bízom benne, hogy csak vaklárma és akkor nem kell beráncigálnom.

Egy aranyos dokibácsi volt, nagyon durva kézzel. Nagyon megnyomkodott, aggódtam a Kicsi miatt. Ahogy megnyomta a bal oldalamat borzasztó kellemetlen volt, nagyobb területen fájt, mint sejtettem, de az is egyértelművé vált számomra, hogy a petefészkem fáj ... akkor olyan nagy baj nem lehet. :-)

Nem talált eltérést.

Az ultrahangon is megnéztek. A babával minden rendben van.
A petefészkeimet nem nézte meg, hiába mondtam, hogy ott fáj, de már annyira nem is érdekelt.  A baba rendben legyen a többi nem érdekel.

Így tehát nem derült ki, hogy mi is a baj. Annyi iránymutatást kaptam, hogy pihenjek és másnap hívjam fel a dokimat (mert akkor már dolgozni fog) és beszéljem meg vele a továbbiakat.

* * *

Azért volt egy kis öröm is a napban. Néhány másodpercre láthattam a babámat, aki jól van és hatalmasat nőtt. Már 134 gramm. :-) A hosszát pontosan nem tudom, mert nem mérték meg, de a többi adathoz viszonyítva kb. 11-12 cm lehet. :-) Jaaa, és már most egész kigömbölyödött a pocija. :-)

14 hét + 1 nap

Kissé sűrűn telnek a napok.
Hétfő genetikai tanácsadás - két hét múlva irány Debrecen (a kedvenc városunk - vissza a kezdetekhez).
Kedd - fogászat. Mindenkit behívtak előttem, elfelejtkeztek rólam. A papírjaimat félretették.
                           Kissé morcos voltam.
Szerda - tanácsadás. Minden ok.

- kivéve: - toxoplazma vizsgálat - negatív.
Ez szinte hihetetlen. Mióta az eszemet tudom mindig volt macskánk, kutyánk. Teljesen biztos voltam benne, hogy védett vagyok. Ez van.

Mai pocakfotó:

13. hét, azaz II. trimeszter

Hihetetlen ... keresem a szavakat, de ez szavakkal megfogalmazhatatlan...
Betöltöttük papíron is a 13. hetet...,
a 2. trimeszterbe léptünk...

Az elmúlt 1 - 1,5 hét alatt szemmel láthatóan megnőtt a pocakom. Az utolsó 2 napban pedig sokat emelkedett. Már kb. 2 cm-rel feljebb "kezdődik" a hasam alól, mint eddig. :-)

Este, lefekvés után félig hason feküdtem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a hasam alján egy folton, mintha a kicsi szívverését érezném, de egész intenzíven. Lehetséges ez egyáltalán? Sokkal gyorsabb volt mint az én szívverésem, így biztosan őt éreztem. :-) Annyira jó volt. :-)

Megjegyzés ( lehet, hogy nincs semmi jelentősége, de):

- az elmúlt hét alatt 2-szer (a hajnali órákban) olyan érzésem volt, mintha csikarodna a hasam, de kellemetlen érzés nélkül, csak egyszer "megmozdult", aztán folytatása nem volt. Eszembe jutott, hogy a baba mozgását érezhettem...., de ez túl korai, nem????