2012. április 6., péntek

Visszaemlékezés röviden

1. lombik

Csak azoknak, akik az "intim" részleteket is bírják!!!

Mindent megterveztem, menetrend szerint ment minden.
Mindent betartottunk, amit kellett. 
Munkában túlhajszoltság.
Teljes átszellemülés.

Imádtam ezt az egészet minden nehézségével. Sok-sok probléma lépett fel, de nem voltam hajlandó rossz ómennek tekinteni semmit.

Punkció: 16 sejt. :-) 
Még aznap hiperstimulációs tünetek, irány a kórház, fájdalmak, félelmek. Életem leghosszabb éjszakája volt.

Másnap: 16-ból 11 érett sejt. 6 megtermékenyül.
Beültetés. 2 embrió maradt, így ők költöznek be. Az 5. házassági évfordulónkon. 
Még soha olyan boldog nem voltam, mint akkor.

Sokat "beszélgetünk" és ismerkedünk egymással. 4 napig éreztem a jelenlétüket, legalábbis az egyiküket biztosan. Nem fizikailag. Éreztem a jelenlétét.

Aztán egy nagy ürességre ébredtem, reggelre a hasam is összehúzódott... Éreztem, hogy baj van, de nem voltam hajlandó tudomást venni róla. Kitartottam fejben az utolsó pillanatig.

Aztán bekövetkezett a legrosszabb. Enyhe szivárgás... negatív hcg.

 Amikoris tudatosult bennem, hogy már nem élnek, de még a hasamban vannak. Annyira felizgattam magam, hogy egyetlen csepp vér nélkül egyben távozott minden, ami bennem volt. Éreztem, hogy csúszik ki valami... ott tartottam a kezemben őket.. Azt hittem kiszakad a szívem a helyéről.




4 megjegyzés:

  1. Szívem,
    Nagyon szépen és fájón fogalmaztál! :(
    Puszillak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Két hét, ami alatt megjártuk a menyországot és poklot.

      Ma már csak arra a csodálatos, együtt töltött 4 napra gondolok. Felfoghatatlan érzés volt.

      Azt hiszem, ilyen téren szerencsés vagyok. Sokan nem éreznek semmit. Én éreztem a jelenlétét. Egy megfoghatatlan érzés.

      Innen az idézet is a blog elején. :-)

      Remélem egyszer megtapasztalom a folytatás ízét is. :-)
      ... remélem már közel van ez az idő. :-)

      Törlés
    2. Most mondjam azt, hogy irigyellek a jelenlétük megérzéséért? Ha nem ezt tenném, valószínűleg hazudnék...

      Törlés
  2. Ez normális reakció.

    Azt hiszem ilyen helyzetben (beültetés után) két választása van az embernek.

    Megpróbál ráhangolódni lélekben a gyermekei rezgéseire. Végülis ők 50%-ban a te tested... sikerülhet a közös rezgést megtalálni. Viszont ezzel a (talán túl korai) kötődéssel nagyon kiszolgáltatottá és sérülékennyé válsz, ha nem sikerül megtartani őket.

    A másik verzió pedig, hogy nem akarsz kötődést kialakítani velük, amíg nem kapsz biztos visszajelzést, pl. egy vérvétel, vagy ultrahang által.

    Úgy gondolom, hogy mindkettő maximálisan megérthető.

    VálaszTörlés