33 hetes lettem :-)

Készül a gyerekszoba 1.

Alkotásaim:  - nem kinevetni! :-)

Hááát, ilyenekkel töltöm az időmet.

30. hét

Pocilakó kérdésére válaszolva:

Apró bosszúságokat és a néha felmerülő ijedelmeket leszámítva jól vagyunk.
3 délután görcsölgettem ..., 2 napig nem mozgott a babóca ..., de a végére kiderült szerencsére, hogy vaklárma.

A fogfájás újra és újra kínoz, most már éjszakai refluxxal is szenvedek néha ... szóval vannak  kellemetlenségek, de összességében minden oké. :-)

A férjem végre dolgozik, ami a 24. órában sikerült, anyagilag már nagyon kellett, de egyébként  a munkahelye sajnos igazi pokol. Folyamatosan keresünk másikat, de amíg nincs más, kénytelen maradni.

Ez persze engem (minket) is megvisel, próbálok úrrá lenni a bosszúságokon, de ez elég nehéz.

A pici tüneményes, hihetetlen milyen sokat nőtt és fejlődik, az apját megismeri, annak ellenére, hogy csak hétvégén van otthon. :-)

Rakok fel egy pocakfotót (29. hét).

szerelem gyümölcse, aki már most boldogságot hozott a szívünkbe

Betöltöttük a 24. hetet. Leírhatatlan érzés kerít hatalmába...

Olvasom a Suttogó titkai I. című könyvet, ami segít az újszülött/csecsemő szemével látni a világot. Sokkal közelebb hozott minket egymáshoz ez a könyv. Csak ajánlani tudom. Persze van 1-2 momentum, amivel nem tudok azonosulni (talán mert Magyarországon sajnos nem működik), de a mondanivalóját kezdem érteni, azt hiszem ez a lényeg. Rengeteg olyan gondolat van benne, amit úgy gondolom, hogy alkalmazni szeretnék az életben, az életünkben. Évekkel ezelőtt kaptam a férjemtől a könyvet karácsonyra, köszönet érte!!! :-) Megfizethetetlen ajándék ez most.

Ahogy telnek a hetek a férjemmel egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Sokkal bensőségesebb lett a kapcsolatunk. Valahogy.... már nem csak két ember vagyunk egy fedél alatt. Sokkal nagyobb türelemmel és szeretettel vagyunk egymás iránt, mint valaha. Pedig ekkora pácban, anyagi csődben soha nem voltunk, tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy fogunk kikászálódni belőle, de valahogy minden eltörpül. 

A végtelen, megfoghatatlan mélységes szeretet vesz körül minket, azt hiszem mindhármunkat. :-)

Jó érzés kismamának lenni, főleg egy olyan férfi mellett, aki boldog pillantással néz rám. :-)

Könny szökik a szemembe, ahogy ezeket a sorokat írom, de ezek a boldogság könnycseppjei ...

fogfájás :-(

1 hete megállapodtunk a dokibácsival, hogy nekem nincs szükségem plusz D vitaminra, mert nincs probléma a fogaimmal.

Hát erre jól rászóltam. :-(

1. fog: - kitisztították. Kaptam bele gyógyszert és ideiglenes tömést, ami persze még aznap kiesett. Nem gond, mondták, mert a gyógyszer benne van. Így marad. Igen ám, de így a fogam egyik része csak lóg a levegőben.... eredmény: letört belőle egy darab. :-((

Egyik éjjel arra ébredtem, hogy teljesen bedagadt az arcom. Reggel irány a rendelő (mert ugye a rendelő honlapján délelőtti rendelési idő van feltüntetve), odaérve kiderült, hogy majd délután lesznek. A duzzanat szerencsére kb. 10 órára lehúzódott.

Persze a délután olyan sűrűre sikeredett, hogy nem jutottam el a fogászatra. Éjjel ismét feldagadt, de már csak alig viszont a másik oldalon fáj és vérzik a fogínyem. Elmentem a fogászatra. Gyökérkezelni kell. Kaptam bele gyógyszert, de nyitva hagyták. Hát ez marha jó, gondoltam. Még mindig lóg a levegőben az egyik része, remélem nem törik le. Ez volt pénteken. Szerdára kaptam időpontot.

Nagyon hosszúnak bizonyult ez a néhány nap. Teljesen begyulladt a fogínyem persze a másik oldalon, ahol tudnék enni. Sakk-matt. Napról-napra rosszabb, illetve éjszakáról éjszakára. Kivárom a szerdát. Semmi gond.... az 1. fogamat újra gyógyszerezik és kapok rá ideiglenes tömést. A gyulladt fogínyrészről pedig leszedik a fogkövet. Na, erre is ihatok hideg vizet, gondoltam, mert ez tutti nem fog használni.

Aztán láss csodát, délután a korábban gyulladt oldalon már almát ettem. Ez király! Persze az öröm nem tartott sokáig. Ismét éjféli ébresztő. A korábban gyulladt oldalon lüktet egy terület, megkocogtatom a fogimat. 2 egymás melletti fogam is fáj. Ráadásul az ideiglenesen tömött is enyhén lüktet néha.

Hát ezt már tényleg nem hiszem el!!! Azt hittem, hogy nincs is rossz fogam, ehhez képest a végére elveszítem a fél fogsoromat????

A legdühítőbb, hogy én minden éven elmegyek rendbe rakatni a fogaimat, és most tessék.

miért mozog ilyen keveset??? - a mese közelebb hoz :-)

Az ultrahang vizsgálaton minden rendben volt. :-) Így megnyugodtam. :-)

Néhány napig szinte egyáltalán nem mozgott a babóca, napközbe talán 3-szor éreztem, lefekvéskor és ébredéskor is csak néhány nagyon apró mozdulatot tett. Már kezdtem aggódni.

Aztán tegnapelőtt ismét olvastam Neki mesét.... hihetetlen, tudja, hogy neki beszélek és beindul, mint a motolla. :-)))) Azóta is szépen mozgolódik. :-)

Kismama klub

A szomszéd város védőnői szolgálata által szervezett ma induló kismama klubba elmentem.
Nagyon tetszik. Minden szerda délután lesz ilyen kis "klub-foglalkozás". Úgy döntöttem, hogy elfogok járni.
:-))))

19. hetes uh - hiányos???? megőrülök

Ma kismama klubban voltunk.... erre még visszatérek.

Kiderült, hogy ezt ún. "leltárnak" is nevezik, merthogy a kezeket, lábakat, lábujjakat, kézujjakat megszámolják, megnézik, hogy mindkét vese rendben van-e, nyelési funkciót néznek... na ezeket nekünk egyáltalán nem nézték meg.

Hogy lehetséges ez??????????????
Olyan ideges vagyok, hogy fel tudnék robbanni.


Felhívtam a dokimat és azt mondta, hogy holnap menjek be és megnéz minket.

20 hetes pocakfotó

Ma már intenzíven mozgolódott az én Drágám, egészen kitolja pocakomat a lábával. :-)
Persze megfigyelni nem olyan egyszerű, mert amint felhúzom a hasamon a felsőt azonnal abbahagyja. :-)))

19 hetes 4d ultrahang

Nagyon izgalmas volt.
20 perc, amit együtt tölthettünk Apával hármasban.
A szonográfus hölgy végtelenül kedves volt.

Az alvási technikánk egészen egyedülálló. Az orrunk előtt tartjuk a lábfejünket, hogy mindig kéznél legyen. :-D

Miután ebből a helyzetből sikerült kibogozni, akkor állandóan elbújkált a méhlepény mögé, így nehéz volt jó fotót csinálni róla, de egy-kettőn azért kirajzolódik az arcocskája.

Már 363 gramm vagyok! :-)

pocakfotó 17 hét 6 nap

genetikai tanácsadás ... kontroll

Már rutinosan mentünk. A Férjem az épület előtt tett ki az autóból (mivel ingyen lehet behajtani és az első fél óra ingyenes - nagyon korrekt módon!). 

Most is rövid várakozási idő után behívtak ultrahang-vizsgálatra. Most egy másik szonográfus hölgy dolgozott, de ő is végtelenül kedves volt. Szerencsére mindent rendben talált. A mi kis Csöppségünk úgy kapálózott, én még ilyet nem láttam. Folyamatosan járt a lába, mintha biciklizne ... és ezt mind guggoló helyzetben! Fogalmam sincs, hogy csinálta. :-)

Kértem egy fotót, de a fejecskéjén kívül nem sok mindent lehet kivenni belőle, mert annyira mocorgott, egyszerűen nem lehetett lefotózni, mert bemosódott... de sebaj.

A tanácsadásra még 1-1,5 órát vártam, de most valahogy elrepült az idő. Szerencsére nem voltam ideges. 

Ugyanaz a doktornő volt a rendelésen, aki a múltkor. Nagyon kedves volt. Emlékeztetett egy volt főnökasszonyomra (idős hölgy volt, "Anyánk"-nak becéztük, mert olyan volt velünk, mint egy tyúkanyó a kiscsirkéivel). Megmutogatott mindent, mit és hogyan kell értelmezni, megkérdezte van-e kérdésem ...

... és a lényeg:

minden teljesen rendben van!

genetikai tanácsadás ... 1. alkalom

Előzmény:
Vasárnap hazajöttünk a kórházból. Utasítás: - kíméletes életmód, sok fekvés.
Csütörtökön genetikai vizsgálat 120 km-re.... hosszú út lesz.

1. alkalom

Fél 7-kor indultunk. Kifejezetten fáztam, így vastagzoknit húztam, biztos, ami biztos. Még fűteni is kellett az autóban. Mire Debrecenbe értünk már elég volt a szanda és az ujjatlan felső. :-)

Az ultrahangra nem sokat kellett várni, kb. 15 perc múlva behívtak. Ébren volt az én kis Apróságom, mocorgott. Egy nagy monitoron tudtam nézni, mi történik. Nagy élmény volt. Már igazán formás kislány.

Aztán mondták, üljek a tanácsadóhoz, majd hívnak és  csak vártam.... és vártam.... és vártam....

Kiderült, hogy csak 1 orvos van, aki majd a másik rendelőt csak akkor kezdi el csinálni, ha a sajátjával végzett.

5 óra várakozás után szóltam az asszisztens-hölgynek, hogy nekem igazság szerint feküdnöm kellene és még így is több mint 2 óra az út hazafelé. Odaadtam a zárójelentést is. Be is hívtak rögtön.

1 vérvételt követően jöhettünk haza, azzal az utasítással, hogy mindenképpen autóval menjünk legközelebb, mert ha magzatvíz-vételre kerül sor, csak akkor tud hazaengedni, ha autóval és kísérővel vagyok.

Így 1/2 6-ra értünk haza.

Végeredményét tekintve a pocakom jól viselte a sok állást, ülést. A klinikára pedig egy rossz szavam sincs, még a sok várakozási idő ellenére sem, mert mindenki végtelenül kedves, segítőkész volt. Úgy érezhettem, hogy fontosak vagyunk. :-)

hosszú hétvége orvosi felügyelettel

Péntek reggel.
Nagy dilemma... mit csináljunk?

Tünetek nélkül ébredtem, ami nem új dolog. Minden reggel eddig így indult, aztán délután elkezdett rohamosan romlani a helyzet. Mintha valamivel jobb lenne a magnézium-citráttól, mint eddig, de ez lehet, hogy csak pillanatnyi állapot. Péntek van, hosszú hétvége jön. Szóval úgy döntöttünk nem várunk, bemegyünk a kórházba. 

Mint kiderült a dokim épp szabadnapját tölti. Már mindegy, akkoris elindulunk. Lesz, ami lesz.

2 és fél óra alatt sikerült egy ultrahangot és egy vizsgálatot összehozni. A doki egyáltalán nem volt szimpatikus, de sok jót olvastam róla és tulajdonképpen aranyos volt. Már mikor megláttam a nevét az ajtón megnyugodtam.... jó kezekben vagyunk.

A dokibácsi megnézte az uh. leletemet: minden oké! Nagy változás nem volt rajta hétfőhöz képest, szerencsére, csak a kis apróságom lett nagyobb. :-)

Megbeszéltük a panaszokat, megvizsgált. 

Az ítélet megszületett:

A méhszáj teljesen zárt, rendben vagyunk, de a tüneteim aggasztóak, főleg a lombikos előzmények miatt. Ezért egy infúziós megtartó kezelésre benttart.

Ekkor pokolian kellett volna éreznem magam, de inkább megnyugodtam. Azt hiszem ez volt az egyetlen dolog, ami most kielégítette a vágyaimat. Úgy éreztem, mindent megtesznek értünk. Örültem neki. Már csak azért is mert ekkorra már megint kezdődtek a szokásos tüneteim.

A kórházi ellátás borzalmas, a körülmények iszonyatosak, az orvosok olyan kevesen vannak, hogy az osztályra szinte csak vizitkor jutnak fel. Szerencsére jó helyem volt a körülményekhez képest, a főorvosi szobákkal szemben. Négyen voltunk egy kórteremben, aranyosak voltak a szobatársak. Mindhárman a második babájukat várták, sokat tanultam tőlük. :-) Kicsit meg is nyugodtam. 

Pénteken kaptam 1 nagyobb dózisú infúziót. Szombaton már csak gyógyszert, de 3x1 magnézium-citrátot írtak ki, aki persze tudtam, hogy kevés lesz, még délelőtt meg is emeltem 3x2-re. Orvos ugyan nem volt, akivel meg tudtam volna beszélni, előzőleg telefonon a dokim azt mondta, hogy ennyire nyugodtan emelhetem, hát így tettem. Tökéletesen nem oldotta meg a problémát.

Vasárnap...

végülis hazaengedtek. Még egyszer megvizsgált (ekkor már a saját) dokim, minden rendben van. Valószínűleg ilyen alkat vagyok/leszek (magas és -szerinte- vékony), kicsit hamarabb és intenzívebben érzem a szalagok nyúlását, mint a nagyátlag. Nem kell tőle megijedni. Próbáljak meg sokat feküdni, főleg, ha igényét érzem.

Aztán mikor hazaértem és megláttam a hasam a tükörben, minden világos lett. Akkkoooorát nőtt a hasam. Igazából az a csoda, hogy csak ennyit éreztem abból, hogy nő. :-)

Mit csináljak?

Az új magnézium (Magnesii citrici) birtokában teljesen jól indult a nap.

Megreggeliztünk kb. 9-óra környékén, hozzá bevettem az 1 szem magnéziumot, mert ugye a dobozon 2x1 szem van írva. Gondoltam megpróbálkozom ezzel a dózissal, esetleg még +1-et beveszek délben.

Az öröm sajnos nem tartott sokáig. Még 11-óra sem volt, amikor nagyon erősen el kezdett feszíteni a hasam. Ahogy szokott kb. köldöktől lefelé az egész alhasam mintha szét akarna szakadni. Kihúztam délig. Ekkor bevettem még egy szemet. Ettől helyre jött.

Közben elértem a dokit, aki azt mondta, hogy feltétlen látni akar ilyen tünetekkel, de ha megoldja a magnézium, akkor minden oké. Szükség esetén emelhetem az adagot 4x1-re vagy akár 3x2-re is.
Örültem, mert ekkora már nem volt semmi bajom. Nyugtáztam magamban, hogy minden rendben.

Persze kb. 2-2,5 óra elteltével már elölről kezdődtek a hasfájásaim. Ismét bevettem 1 szemet, de most már nem múlt el tökéletesen a feszítő érzés, azt nem mondanám, hogy fájt, de éreztem. Ehhez ráadásul párosult még egy nagyon enyhe menstruációs görcs is. Később elkezdett fájni a derekam, ami persze a rossz pozíciótól lehetett, de nem kicsit idegesített. Ekkor megittam még egy kalcium-sandoz-t.

Vacsi mellé pedig már 2 szem magnéziumot vettem be, ami elég nehezen hatott, de addigra már persze este fél 8 volt. Járt az agyam, hogy bemenjünk a dokihoz vagy se.

Végülis abban maradtunk, hogy reggel meglátogatjuk a dokibácsit, de persze most az égvilágon semmi bajom, kicsit talán nehezebbnek tűnik a hasam, de lehet, hogy csak többet ittam. Viszont délután már csak busszal tudnék menni. Fogalmam sincs mit csináljak.

Nem tudom eldönteni, hogy ez normális-e vagy sem.

Bár ennyi magnézium mellett a 15. héten nem hiszem, hogy jó ez így. :-(

hétfő - irány a kórház...???

A sztori valamikor szombat délután kezdődött.
Bal oldalon egy pici pontba bele-belehasogat... Folyamatossá válik.
Egyfolytában hasogat, szúr, nyom... olykor-olykor néhány másodpercre, néhány percre kihagy.

... biztos csak a szalagok nyúlnak... de csak egyetlen pici ponton??? - nem tetszik, de még nem aggódok.

Vasárnap.
Ez folytatódik tovább. (Ráadásul még pihenni sem tudtam, valamikor délkörül ültem le először). :-(
Újabb tünet párosul. Alulról mintha kést szúrnának belém. Csak 1 pillanatig tart, de ijesztő.

... biztos felfáztam.... de most voltam a védőnőnél, nem volt semmilyen gyulladásra utaló jel.

Újabb "késszúrás", majd újabb, estére elég sűrűn jöttek.

Para indul!!!

Hétfő.
Szerencsére nagyjából végigaludtam az éjszakát. A "késszúrkálások" megszűntek, talán 1-2 volt, de az is tompa.
A baloldali hasogatás megmaradt, bár csak ritkán fordul elő, de egyre nagyobb területen, már nem egy pont, hanem egy folt. Később elkezd görcsölgetni az a folt. Napi 3x2 MagneB6 mellett nem igazán kellene görcsölnie.

Telefonálok.
Védőnő, orvos, rendelőben beszélek egy szülészeti asszisztenssel.
Utasítás: - figyeljük, ha nem múlik, akkor irány a kórház.

1 órakkor elindulunk. A dokim sajnos szabin van, de bízom benne, hogy csak vaklárma és akkor nem kell beráncigálnom.

Egy aranyos dokibácsi volt, nagyon durva kézzel. Nagyon megnyomkodott, aggódtam a Kicsi miatt. Ahogy megnyomta a bal oldalamat borzasztó kellemetlen volt, nagyobb területen fájt, mint sejtettem, de az is egyértelművé vált számomra, hogy a petefészkem fáj ... akkor olyan nagy baj nem lehet. :-)

Nem talált eltérést.

Az ultrahangon is megnéztek. A babával minden rendben van.
A petefészkeimet nem nézte meg, hiába mondtam, hogy ott fáj, de már annyira nem is érdekelt.  A baba rendben legyen a többi nem érdekel.

Így tehát nem derült ki, hogy mi is a baj. Annyi iránymutatást kaptam, hogy pihenjek és másnap hívjam fel a dokimat (mert akkor már dolgozni fog) és beszéljem meg vele a továbbiakat.

* * *

Azért volt egy kis öröm is a napban. Néhány másodpercre láthattam a babámat, aki jól van és hatalmasat nőtt. Már 134 gramm. :-) A hosszát pontosan nem tudom, mert nem mérték meg, de a többi adathoz viszonyítva kb. 11-12 cm lehet. :-) Jaaa, és már most egész kigömbölyödött a pocija. :-)

14 hét + 1 nap

Kissé sűrűn telnek a napok.
Hétfő genetikai tanácsadás - két hét múlva irány Debrecen (a kedvenc városunk - vissza a kezdetekhez).
Kedd - fogászat. Mindenkit behívtak előttem, elfelejtkeztek rólam. A papírjaimat félretették.
                           Kissé morcos voltam.
Szerda - tanácsadás. Minden ok.

- kivéve: - toxoplazma vizsgálat - negatív.
Ez szinte hihetetlen. Mióta az eszemet tudom mindig volt macskánk, kutyánk. Teljesen biztos voltam benne, hogy védett vagyok. Ez van.

Mai pocakfotó:

13. hét, azaz II. trimeszter

Hihetetlen ... keresem a szavakat, de ez szavakkal megfogalmazhatatlan...
Betöltöttük papíron is a 13. hetet...,
a 2. trimeszterbe léptünk...

Az elmúlt 1 - 1,5 hét alatt szemmel láthatóan megnőtt a pocakom. Az utolsó 2 napban pedig sokat emelkedett. Már kb. 2 cm-rel feljebb "kezdődik" a hasam alól, mint eddig. :-)

Este, lefekvés után félig hason feküdtem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a hasam alján egy folton, mintha a kicsi szívverését érezném, de egész intenzíven. Lehetséges ez egyáltalán? Sokkal gyorsabb volt mint az én szívverésem, így biztosan őt éreztem. :-) Annyira jó volt. :-)

Megjegyzés ( lehet, hogy nincs semmi jelentősége, de):

- az elmúlt hét alatt 2-szer (a hajnali órákban) olyan érzésem volt, mintha csikarodna a hasam, de kellemetlen érzés nélkül, csak egyszer "megmozdult", aztán folytatása nem volt. Eszembe jutott, hogy a baba mozgását érezhettem...., de ez túl korai, nem????

ultrahang. 12. hét

Elég érdekes és fárasztó nap volt a tegnapi.

Reggel vérvétel éhgyomorra. Hozott reggeli első vizelet - ami nagyon opálos. Emiatt eléggé aggódtam.
Megkérdeztem a vérvételen, hogy ez mitől lehet. Azt mondták több minden okozhatja, de a legvalószínűbb, hogy a baba rajta fekszik a húgyvezetéken és elnyomja azt, így pang a vizelet. Beavatkozást, kezelést szinte soha nem igényel.

Ez persze tökéletesen nem nyugtatott meg. Délután lejártam a lábam a vizelet-eredményért (csak szerdán lett volna rendelés - én biztos nem várok addig!). Szerencsére negatív. :-)

Vérvétel után kicsit rosszul lettem. Gyorsan ittam egy tejes kávét cukorral. Az használt.

Átmentem uh-ra. Összefutottam egy ismerős házaspárral. Ők is ugyanahhoz a dokihoz járnak, akihez én jöttem. Így együtt töltöttük a következő 2 és fél órát. Nem voltam mérges a várakozás miatt, mert annyian voltak, és akaratán kívül várakoztatott meg minket. Csak már nagyon éhes voltam, az ismerősék meghívtak egy kis kekszre, ami életet mentett. :-)

Aztán bejutottam a vizsgálatra. A doki nagyon aranyos, szimpatikus.
Alig tudott megvizsgálni minket, mert a kis drágám annyira kapálózott, rúgdosott, egy pillanatra meg nem állt volna. :-) Mondta is a doki, hogy naaagyon aktív. :-) Gondoltam magamban, hogy biztos éhes, olyan mint az apja, hisztizik, ha üres a poci. :DDDDD

Most egy nagy monitoron tudtam nézni mindent. Nagyon élveztem.

Minden rendben van! :-) Jól van az én kicsikém. Nagyon boldog vagyok!!!! :-)

Bár még nem biztos, de talán kislány. :-)

12. hét

Újabb nagy mérföldkőhöz értünk.

Ez óriási dolog. Ma papírforma szerint is betöltöttük a 12. hetet.
A régi dokibácsink ajánlott nekünk egy új orvost. Holnap megyek hozzá. Kíváncsi vagyok. Remélem beválik, mert ha nem, akkor nem tudom, hogy kit fogunk választani.

Amikor felhívtam telefonon, az egyetlen kérdése az volt, hogy hány éves vagyok. ...? Vajon ez miért fontos? Azóta ezen gondolkozom.

Holnap uh. Már nagyon várom.
Kicsit bízom benne, hogy talán kiderül, hogy kislány vagy kisfiú lakik-e a pocakomban.

diabetológia ...

Tegnap elmentem a diabetológiára.

Elhagyhatom a merckformint. :-)

Eredeti terv szerint a második trimeszterben napi egy szemet még szedni akartam, el is döntöttem, hogy ebből nem engedek(!!!), de ... megnézegettük az összes korábbi leletet, számolgattunk...

és a főorvosnőnek igaza van, nálam csupán a cisztákra kifejtett hatása miatt írták fel (eredetileg) a meforalt. A cukor eredményem mindig tökéletes volt, az inzulinértékeim pedig gyógyszer nélkül is csak alig lépték túl a felső határt (olykor csak néhány tizeddel), így a gyógyszer a cukor és inzulin miatt teljesen indokolatlan, a petefészkek pedig ilyenkor pihennek.

Szóval meggyőzött. Bár azt mondta, hogy egyik napról a másikra nyugodtan elhagyhatom a gyógyszert átmenet nélkül, de szerintem, ha hetek alatt szokta meg a szervezetem a teljes adagot, akkor talán leépíteni sem kellene ilyen gyorsan. Így hát úgy döntöttem 2 naponta csökkentem az adagot.

migrén...?

10. hét

Napok óta pokoli meleg van. Már úgy élek, mint egy vakond. Ablakok bezárva, redőny lehúzva, estére már egyáltalán nincs levegő. Már nagyon nehezemre esik a sok fekvés, de betartom. :-(

Egyik reggel próbálok felülni, mire az egyik ér a halántékomnál hatalmasat hasít a fejembe. A fejemhez kapok, feljajjdulok. Eltelik 1-2 perc mire kiáll a fájás. Felállnék, de újra kezdődik. Az első bevillanó gondolatom: sztroke??? Ijesztő, ismeretlen fájdalom. Ahogy telnek az órák, újra és újra megismétlődik, egyre erősödik, csak most már görcsöl is az az 1 ér. 

Így telik el 3 nap. Aztán egyszer egy pillanatra kinézek a redőny alatt az erős fénybe, a szemem előtt egy folt jelenik meg, de ahogy telik az idő, ez nem múlik, hanem egyre nagyobb, már csillogó szélű négyszögekből áll az egész jobb oldal, nem látok tőlük. Ijesztő, egyre terjed már fent és lent is csak ezek cikáznak. Nem látok tőlük. Hosszú percek telnek el így mire enyhülni kezd.

ultrahang. 9 hét és 5 nap

2012.07.10.
Már rutinosan indultunk a következő uh-ra. "Hajnali" ébresztő, reggeli + gyógyszerek, hüvelykúp és a hozzátartozó procedúra (min. fél óra fekvés) után irány a Kaáli. Persze rohanunk mint mindig. :-)

Apa kitesz a kórház kapuban és én besétálok (beesek a megadott időpontra), addig Apa parkolóhelyet keres és utánam jön. Húúú, beértünk. :-)))) Néhány perc várakozás után betessékelnek a vizsgálóba.

Ülök a vizsgálóasztal szélén várva a mi drága dokibácsinkat, elmesélem az én apróságomnak, hogy mi fog történni (ahogy szoktuk), hogy ne ijedjen meg. Amikoris a férjem jelenik meg mellettem, az asszisztensnéni beküldte... oooohhhh. Hát ez bizony iszonyú ciki lesz.....!!!!    Hüvelyi uh ..... Apa jelenlétében....

Hát úgy is volt. Áldottam az eszem, hogy egy kis könnyű ruhát vettem fel, ami még nagyjából takart is.

A lényeg viszont, hogy a mi kis apróságunk jól van, hatalmasat nőtt, 31,5 mm, és jár keze lába, meg sem áll. Legalábbis addig, amíg méregetik. Apa teljesen fel van ajzva, az ő apró pöttöme, hogy kalimpál,.... amíg el nem kezdenénk videót csinálni,... addigra ugyanis elaludt. Így hát én lemaradtam a műsorról, de sebaj, legalább Apa láthatta. Végülis megérte ez a cikis vizsgálat. :-)

Csatolok egy fotót is:

Ui: - az utrogestant két hét alatt leépítjük és elhagyjuk.
     - és a mi drága dokibácsink utunkra bocsátott minket, elengedett a Kaáliból. Ez nagyon jó hír és persze      nagyon boldog vagy, ez egy óriási mérföldkő.... de mi lesz velem a dokibácsink nélkül.

ultrahang. 7 hét és 5 nap

Ma voltunk kukucskáláson. Reggel azért elmeséltem a Kismanónak, hogy mi fog történni, nehogy megijedjen. Remélem megérti. :-)

Nagyon sokat nőtt a Kismanónk, már 13,4 mm.
Majdnem háromszorosára nőtt az elmúlt 12 nap alatt. :-)

Mindent szépen megmutogatott nekünk a Dokibácsink, persze én ebből szinte semmit sem láttam, de sebaj, a lényeg, hogy Ő látja. :-)
A körvonalát én is láttam! :-) ... és ahogy a kicsi szíve dobog! Hihetetlen látvány és leírhatatlan érzés! :-)

Új időszámítás

Dokibácsi azt mondta, hogy nem számolunk a punkció idejével, csak az utolsó menstruáció időpontját vesszük alapul, így vissza kell számolnunk 2 napot. Tehát ma 7 hetesek és 5 naposak vagyunk. :-)

ultrahang. 6. hét

Végre a mi Dokibácsink volt! Más hangulatban is telt a vizsgálat. Megnyugtat, hogy mellettünk van!!!! Annyira örült nekünk, elvégre egy kicsit az ő babája is. :-)

Na szóval a lényeg.

Nagyot nőtt a mi  piciként 4,8 mm és már dobog a kicsi szíve.
Látszott a monitoron, tényleg látszott, nemcsak sejteni lehetett. Azt hittem, hogy csak egy kis rezgés lesz, de nem. Látszott, hogy pulzál.

Meghallgatni sajnos nem tudtuk, mert a készüléknek nincs ilyen funkciója, de a látvány mindenért kárpótolt.

Csak ott álltunk, mint két nagy borjú és bámultunk ki a fejünkből.

Kár, hogy ilyen felvételt nem lehet hazahozni, azt hiszem elkoptatnám a dvd lejátszóban a fejet. :-))))

Ja, egyébként volt testvére is. Látszik egy másik, apró petezsák is, de azt mondta a Dokibácsi, hogy valószínűleg nincs benne embrió, ráadásul sokkal kisebb, így biztosan egyedül van a mi kicsikénk. (Nem volt véletlen az a magas hcg.)

Elképesztő mindketten megtapadtak! :-)

És hát íme Ő, ami kis Szerelmünk-Gyümölcse:

1 nap pokol ... után

Délelőtt 10 órától egész nap fájt a hasam... egyre erősödött.

A déli magnézium bevétele után megszűnt kb. 2 órára,
de aztán kezdődött előlről, estére már nagyon intenzív volt.

Az esti magnézium már egyáltalán nem segített.

Teljesen kétségbeestem...

... de reggel fájások nélkül ébredtem.

Az őrangyalunk velünk volt. :-)

6. hét

Ma betöltöttük a 6. hetet. Még mindig felfoghatatlan!!! Pedig volt két hetem, de még sem érem fel ésszel... :-)

Holnapután újabb uh. Aggódva és reménykedve várom. :-)
Remélem már kimutatható lesz a szívhangja is a Manócskánknak. :-)

*** Korrigálva az "új időszámítás" szerint: 5. hetesek és 5. naposak vagyunk.

1. sztárfotó. 4. hét 6. nap

Hát..., átestünk az első fotózáson.

Egyszerre hívtak be kettőnket egy másik lánnyal, amíg én vártam az uh-on, addig a másik lányt a rendelőben fogadta a doki.

Ott ültem a vizsgálóasztal szélén sík idegbajosan. Addig még nem is voltam olyan "lalás".

Talán 3 percet kellett várnom, de egy örökkévalóságnak tűnt. A pulzusom az egekig szökött, egész rosszul lettem.

Akkor kezdtem magam csitítgatni... még csak az hiányzik, hogy elájuljak. :-)

Aztán bejött a főorvos. (Most a saját dokim szabadságon van, de sebaj, már legközelebb hozzá jövünk)

Kiszámolta, hogy a 35. ciklusnapon vagyunk, és azt mondta, hogy kicsit "korán" van még, valószínűleg nem fogunk semmit látni, dehát... nézzük meg. Még szinte meg sem éreztem az uh-ot... amikor megszólalt a Főorvos ..., de 

   ott van!    

A világ legszebb szavai!!!

Megmérte... és azt mondta minden rendben van. 5,8 mm-es ép szélű petezsák és benne embrió is sejthető!

Nézelődött még egy darabig, hogy van-e testvére, de úgy tűnik egyedül van.

Megméregette a teniszlabda nagyságú petefészkeimet, ők is a helyzethez képest jól vannak.

Szóval egy kis papírmunka után utunkra bocsátott minket

... legközelebb 14-én, azaz jövő hét csütörtökön  megyünk uh-ra már a MI dokibácsinkhoz!

És hát íme a mi kis Pandora babánk első sztárfotója:

4 hetes és 6 napos vagyok

5. hét

Ma betöltöttük az 5. hetet. :-)

Még mindig nem érzek semmit. Néha ájulásszerű álmosság tör rám, de ez sem minden nap. Ezt leszámítva semmi.

Van egy hatalmas "bucka" a hasam alján, tehát odabent buckalakók bújnak meg? :-)

Holnap megyünk megkukucskáljuk kik laknak a pocakban. Hazudnék, ha azt mondanám, nem igzulok. Annyi hülyeséget összeálmondtam az éjjel.
Örülök!!! Biztos vagyok benne, hogy minden rendben odabent, de néha rám törnek a félelmeim, de próbálom őket minél hamarabb elhesegetni.

Holnap minden kiderül. Már nagyon várom!!!

*** Korrigálva a az "új időszámítás szerint: 4 hetesek és 5 naposak vagyunk.

... és megtörtént a lehetetlen

Mindaz, ami természetes mindeni másnak... csak éppen saját magadról nem tudod elképzelni...
Harcolsz érte évekig, de ahogy telik az idő, egyre elérhetetlenebbé válik...

... és egyszer csak megtörténik ...


hcg 303


... ott ülsz a rendelőben, meredten bámulsz egy papírt és nem tudod felfogni az értelmét ...

Lehetetlen és mégis igaz!

Progeszteron szint

Tegnap voltunk vérvételen, se. progesteront néztünk.

Asszisztensnő szerint ennek semmi értelme, mert bla-bla-bla.... nem is igazán hallottam, hogy miért.

A dokim kérte, így elmentünk, és hát...

... az eredmény jó lett, és ez engem is megnyugtat!!! :-)

Már megérte!  :-)

1. nap ...

Valahol a világ másik pontján él 5 gyermek, akik fejlődnek, növekszenek, talán éreznek... és ...

... belőlünk fogantak.

... hihetetlen, megfoghatatlan érzés.

Egy igazi csoda a földi világban...

Kislány koromban mindig arra vágytam, hogy láthassak, megélhessek egy igazi csodát!

Hálás vagyok, amiért ez megadatott... és csak remélni merem, hogy  megtarthatom ...

1. nap

6 érett sejtből 5 megtermékenyült. :-)

Holnap 9-kor megtudjuk a beültetés időpontját. :-)
Hosszú nap lesz!

Punkció

8.-ként kerültem sorra, kb. 10:00 magasságában.

Most egy kicsit megviselt az altatás. Hányinger, szédülés, gyengeség és barátai mind meglátogattak.

... de a lényeg:

 14 kislányt hagytunk a pizsamapartira! :-)

Már alig várom a holnap reggel 10:00 órát, 

hogy hívhassam a biológusokat.

2. UH

8. nap

Utolsó létszámellenőrzés. :-)            

A lányok 11-en vannak!

Hétfőn költözünk és találkozunk a fiúkkal!!!!
Juuuhhhhhééééjjjjjjjjjjj!!!!!

1. UH eredmény

5. nap

A folyosón ülve már eléggé tördeltem az ujjaimat, hogy lesz-e elég tüszőm...

Kb. fél órát kellett várnom, ami egész hamar elszaladt. Közben jöttek ki a műtőből a "friss kismamák".
Jó érzés volt látni őket.

Aztán egyszer csak engem hívtak.

Eredmény:
Nyálkahártya: 8,5 mm
Bal oldal: 1 db 11 mm-es és 4-5 db 9 mm-es tüsző,

Jobb oldal: 5-6 db 10 mm-es tüsző.

oooohhhh.....

2 nappal később kezdtünk és így is ennyi tüszőm lett!!!

Akkor most hogy is van ez?

Kedvenc barátnőmet idézve:

"kész szerencse, hogy nem a mennyiségre mentetek - mi lett volna, ha igen?"

Az első döbbenetből feleszmélve...  örülök!!!

Hát elvégre az enyémek!!!

1. UH

Reggel vérvétel Miskolcon. 

Utána irány Debrecen.

Hosszú nap lesz. Ahogy számolom, talán 6-ra hazaérek, 

de legalább az időjárás kedvez egy kicsit.

Azt hiszem viszek egy könyvet, amit hónapokkal ezelőtt kezdtem el olvasni,

bár menetközben nem igazán tudok olvasni....  majd meglátjuk.

... azért most már izgulok. :-)

1. nap

Az első nap fáradtsággal és utolsó munkahelyi rohammal telt...
és ez várható még holnapra is. ...


de sebaj, végre megjött. :-)

Őszintén szólva nagy kő esett le a szívemről.


Most már nincs más dolgom csak a manókáimat nevelgetnem, illetve a manónövendékeimet. :-)

20. napi ultrahang

Ez is elérkezett.
Minden rendben. Kezdhetünk.

Stimuláció átütemezve.
Most nem kezdünk csak a 3. napon,
nehogy megint 16 sejtet növesszek. :-)

Bár én annyira nem bánnám,
viszont a hiperstimulációról szívesen lemondok.

Most már csak az 1. napra várunk!

Végre!!!

Ismét halasztunk

3 nap idegbaj után a helyzet eldőlt. Halasztunk.

3 napig barnáztam, most pedig még azt sem.

... de azt mondják mindig úgy jó, ahogy van. Eléggé féltem tőle, hogy ha ennyire nehezen válik le a nyálkahártya, akkor vajon hogy fog felépülni, milyen minőségű lesz. Végülis 9 hónapig tartania kellene.

Szóval jó ez így.

A cypromix is kiürül egy kicsit legalább.
Így lesz egy kis időm a Merckforminhoz is hozzászokni. Amúgy sem tartottam szerencsésnek, hogy stimuláció alatt kezdjünk el emelni.

Száz szónak is egy a vége. Sajnálom a halasztást, de megnyugtat a döntés. Így lesz ez jó!!!

Bár szó se róla, nincs kedvem visszamenni dolgozni, főleg bejelenteni a nagy hírt. :-((((
Lesz min csámcsogni... :-(      Ezt úgy utálom. :-(

... de nem foglalkozok vele/velük!!!!

Betartom a diétát, tornázok, iszom a teáimat .... és főleg ráhangolódok. Nevelgetem a kis sejtjeimet!!!

Miért nem jön meg????

Kezdhetnénk. Stimulációs lap kitöltve. A gyógyszerek, injekciók feltankolva.

Csak a vérzés nem jön.

2 napja csak barna maszat van. Azt hiszem meg fogok őrülni.

Próbálok megnyugodni, arra gondolni, hogy meg fog jönni. Ma már arwen-tornát is csináltam. Forró vízzel zuhanyoztattam a hasam... de semmi.

Hívnom kellene ma dokimat, de mikoris...? Nem változik semmi.

A 2. lombik előtt

Fagyibabánk sajnos nincs. Így újra stimulálni kell.
Leghamarabb novemberben indulhatnánk... de nincs időpont.
Aztán mehetnénk decemberbe... de sajnos nincs meg a pénz.
Halasztás márciusra.  :-(


Január: krónikus szívelégtelenség - gyógyszeres kezelés.

Február: EKG, műtéti labor. Előzetes konzultáció, ultrahang.... és a nagy pofára esés.
              Bal oldali petefészekben 9 cm-es kétrekeszes ciszta.
              Halasztás.

             Jó hír viszont, hogy a galagonya-fagyöngy tinktúra 4 heti adagja megoldotta a szívelégtelenséget,
             így nem kell már gyógyszert szednem. :-)


Március: újabb EKG, újabb műtéti labor. Ultrahang.
              A ciszta még mindig (vagy már megint?) 6,5 cm.
              Fogamzásgátló.

              Rengeteg kérdés: - lehet endometriózis?
                                         - műtét? szükséges vagy sem?
                                         - ha műtét: - 6 hónap halasztás + műtéti kockázat, csonkolt petefészek


Adunk egy esélyt a fogamzásgátlónak és biztos, ami biztos napi 3 csésze cickafarkfűtea.

Kontroll április 4. 
SIKER!!! A ciszta végre megszökött.
Egy egész szikla esett le a szívemről!
Inzulin-rezisztenciára gyógyszercsere.

Most már csak meg kellene jönnie. Már türelmetlen vagyok!!! ... de boldog!

Visszaemlékezés röviden

1. lombik

Csak azoknak, akik az "intim" részleteket is bírják!!!

Mindent megterveztem, menetrend szerint ment minden.

Mindent betartottunk, amit kellett. 

Munkában túlhajszoltság.

Teljes átszellemülés.

Imádtam ezt az egészet minden nehézségével. Sok-sok probléma lépett fel, de nem voltam hajlandó rossz ómennek tekinteni semmit.

Punkció: 16 sejt. :-) 

Még aznap hiperstimulációs tünetek, irány a kórház, fájdalmak, félelmek. Életem leghosszabb éjszakája volt.

Másnap: 16-ból 11 érett sejt. 6 megtermékenyül.

Beültetés. 2 embrió maradt, így ők költöznek be. Az 5. házassági évfordulónkon. 

Még soha olyan boldog nem voltam, mint akkor.

Sokat "beszélgetünk" és ismerkedünk egymással. 4 napig éreztem a jelenlétüket, legalábbis az egyiküket biztosan. Nem fizikailag. Éreztem a jelenlétét.

Aztán egy nagy ürességre ébredtem, reggelre a hasam is összehúzódott... Éreztem, hogy baj van, de nem voltam hajlandó tudomást venni róla. Kitartottam fejben az utolsó pillanatig.

Aztán bekövetkezett a legrosszabb. Enyhe szivárgás... negatív hcg.

 Amikoris tudatosult bennem, hogy már nem élnek, de még a hasamban vannak. Annyira felizgattam magam, hogy egyetlen csepp vér nélkül egyben távozott minden, ami bennem volt. Éreztem, hogy csúszik ki valami... ott tartottam a kezemben őket.. Azt hittem kiszakad a szívem a helyéről.