Egyszerre hívtak be kettőnket egy másik lánnyal, amíg én vártam az uh-on, addig a másik lányt a rendelőben fogadta a doki.
Ott ültem a vizsgálóasztal szélén sík idegbajosan. Addig még nem is voltam olyan "lalás".
Talán 3 percet kellett várnom, de egy örökkévalóságnak tűnt. A pulzusom az egekig szökött, egész rosszul lettem.
Akkor kezdtem magam csitítgatni... még csak az hiányzik, hogy elájuljak. :-)
Aztán bejött a főorvos. (Most a saját dokim szabadságon van, de sebaj, már legközelebb hozzá jövünk)
Kiszámolta, hogy a 35. ciklusnapon vagyunk, és azt mondta, hogy kicsit "korán" van még, valószínűleg nem fogunk semmit látni, dehát... nézzük meg. Még szinte meg sem éreztem az uh-ot... amikor megszólalt a Főorvos ..., de
ott van!
A világ legszebb szavai!!!
Megmérte... és azt mondta minden rendben van. 5,8 mm-es ép szélű petezsák és benne embrió is sejthető!
Nézelődött még egy darabig, hogy van-e testvére, de úgy tűnik egyedül van.
Megméregette a teniszlabda nagyságú petefészkeimet, ők is a helyzethez képest jól vannak.
Szóval egy kis papírmunka után utunkra bocsátott minket
:))))
VálaszTörlésPuszi
:-)
VálaszTörlésSzia Daisy, nagyon gratulálok, olvaslak továbbra is:)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :-)
VálaszTörlésNagyon nagyon szorítottam:)Örülök hogy célba értetek!!:))
VálaszTörlésKöszönjük szépen!!!! :-)
VálaszTörlés