Az utolsó két hét

Immáron 3 éve, hogy nem írtam ide...
Nem sikerült befejezni a történetet.

Az utolsó két hetet kórházban töltöttük.

Egyik reggel felszaladt a vérnyomásom 190-re, így keresztül száguldottunk a városon... pontosabban 2 városon.
Próbáltam megnyugodni, de a dokim szavai lebegtek előttem... "ha kiugrik a vérnyomás, levállhat a méhlepény".

Szerencsére nem történt baj.

Persze a szülőszobán jól letoltak, hogy mi a fenének jöttem én ide ezzel, biztos rossz a vérnyomásmérő és sorolhatnám... de bizonyára az ő vérnyomásmérőjük is rossz volt, mert a gyógyszer bevétele után is még 160 felett volt. :-( így kaptam még egy gyógyszert.

Megfigyeltek, nst-t raktak a hasamra, közben megjött a dokim és mivel a kétféle gyógyszer rendezte a helyzetet hazamehettünk.... egészen délután 3-ig, amikoris kezdődött az egész elölről.

Szóval így kerültünk az osztályra és töltöttük ott a hátralévő 2 hetet. A hely hiány miatt 3-szor "költöztem", kaptam úgy szobát és új ágyat, más-más emeleten és minden olyan volt, amilyen lenni szokott kórházi körülmények között... de furcsa mód mégis élveztem ... minden percét, úgy ahogy volt. :-) Együtt voltam a babámmal és élveztük egymás társaságát :-)

Az utolsó két (vajúdás mentes) éjszakát leszámítva - amikor pokolian égett a gyomrom - nagyon jókat aludtam.... és horkoltam. :-))) Nyugtatott a tudat, hogy a többiek is. :-))))

Valahogy minden olyan szép volt .... hisz ezt vártam évek óta ... nem számított mi történik, hogy hol vagyunk ... BOLDOG VOLTAM!!!!