Már rutinosan indultunk a következő uh-ra. "Hajnali" ébresztő, reggeli + gyógyszerek, hüvelykúp és a hozzátartozó procedúra (min. fél óra fekvés) után irány a Kaáli. Persze rohanunk mint mindig. :-)
Apa kitesz a kórház kapuban és én besétálok (beesek a megadott időpontra), addig Apa parkolóhelyet keres és utánam jön. Húúú, beértünk. :-)))) Néhány perc várakozás után betessékelnek a vizsgálóba.
Ülök a vizsgálóasztal szélén várva a mi drága dokibácsinkat, elmesélem az én apróságomnak, hogy mi fog történni (ahogy szoktuk), hogy ne ijedjen meg. Amikoris a férjem jelenik meg mellettem, az asszisztensnéni beküldte... oooohhhh. Hát ez bizony iszonyú ciki lesz.....!!!! Hüvelyi uh ..... Apa jelenlétében....
Hát úgy is volt. Áldottam az eszem, hogy egy kis könnyű ruhát vettem fel, ami még nagyjából takart is.
A lényeg viszont, hogy a mi kis apróságunk jól van, hatalmasat nőtt, 31,5 mm, és jár keze lába, meg sem áll. Legalábbis addig, amíg méregetik. Apa teljesen fel van ajzva, az ő apró pöttöme, hogy kalimpál,.... amíg el nem kezdenénk videót csinálni,... addigra ugyanis elaludt. Így hát én lemaradtam a műsorról, de sebaj, legalább Apa láthatta. Végülis megérte ez a cikis vizsgálat. :-)
Csatolok egy fotót is:
Ui: - az utrogestant két hét alatt leépítjük és elhagyjuk.
- és a mi drága dokibácsink utunkra bocsátott minket, elengedett a Kaáliból. Ez nagyon jó hír és persze nagyon boldog vagy, ez egy óriási mérföldkő.... de mi lesz velem a dokibácsink nélkül.
:)
VálaszTörlésPuszi
:-)
VálaszTörlés